A világ történelme folyamán minden korban megfigyelhető volt az emberek egymás közötti versengése. Napjainkban ez abban nyilvánul meg, hogy ki tölt be jobb állást, ki a gazdagabb, kinek van nagyobb hatalma. Ez a jelenség kicsiben, a hétköznapokban is megfigyelhető. Sokan ahelyett, hogy egymást támogatnák, egymás elé próbálnak tolakodni, de legalábbis teljesen figyelmen kívül hagyják a gyengébbet.
Pedig az ember nem akkor lesz boldog, ha ő a legjobb, hanem akkor, ha másokkal együtt létre tud hozni valami szépet, valami jót, segítve a gyengébbeket is. Ezt saját bőrünkön tapasztalhattuk meg az idei Gyerekek az egységért táborban.
A tábor alatt sor került egy előadásra, melyben az egyik téma az volt, hogy mikor boldog az ember. Négyféle megközelítése lehetséges a dolgoknak:
Az első a nyer-veszít hozzáállás.
Nem érdekel, hogy a másiknak milyen, nekem mindenképpen meg kell szereznem a legjobbat.
A második a veszít-nyer hozzáállás. Itt úgy szemlélem a világot, hogy én csak egy kis senki vagyok, aki arra van kárhoztatva, hogy mindenki belérúgjon. Így végülis életem egyedüli eredménye, hogy a többieket előnyhöz juttatom és kiszolgálom.
A harmadik a veszít-veszít hozzáállás: Ha nekem rossz, akkor legyen a másiknak is rossz. Ha nekem eltört a kezem, akkor törjön el a másiknak is. Ez a három viselkedésmód nem szerez örömet egyik félnek sem.
Létezik azonban egy utolsó, a negyedik megoldás, amely viszont boldogságot gyümölcsözik. Ez a nyer-nyer hozzáállás. Nekem is jó, és a másiknak is. Ehhez arra van szükség, hogy ne csak magunkra gondoljunk, hanem figyeljünk oda a mellettünk lévőkre is. Szeressük a másik embert.
Konkrétan is átéltem ezt a tábor során. Én voltam a zenekar vezetője. Az első misén hét gitáros játszott, akik közül sokan nem ismerték a dalokat. Próbáltunk ugyan a szertartás előtt, de akkor is káosz volt, nem figyeltünk egymásra, mindenki csak a maga örömére akart zenélni. A misén is csak játszottunk, ekkor sem figyeltünk egymásra. Elég rosszul is sikerült, és senki sem örült.
Ezzel szemben az utolsó misén, tanulva az addigiakból, próbáltam mindenkire figyelni, és segíteni nekik. Az eredmény kielégítő lett: zenei szempontból a legszínvonalasabb misénk lett. És ez nem minden: ami szerintem még fontosabb, hogy mindenki boldog volt, mert úgy érezte, hogy része volt valamilyen egésznek, ahol teljes jogú tagnak érezhette magát. Én magam is boldog voltam.
Ebből is látszik, hogy a nyer-nyer hozzáállást kell próbálni megélni nap mint nap. Ha az egész világ így próbálna élni, mind gazdaságilag, mind politikailag, mind a magánéletben, akkor egy jobb, de főként sokkal boldogabb bolygónk lenne.
