A következő történetek a dolgok a többoldalúságára ébresztettek rá. Arra, hogy nem minden fekete-fehér, főként, ha egy emberről beszélünk.
Az első tapasztalat egy őszi napon történt. Tesi órára készülődtünk a rivális osztállyal, szokásosan a közös öltözőben. A suliban a c-sek számítottak a rossznak, az a-sok és a b-sek a jóknak, mert a c osztályba sok hátrányos helyzetű gyerek járt. Az óra előtt pár perccel az egyik barátnőm, és egy lány a másik osztályból, történetesen cigány származású, veszekedni kezdett. Kiabáltak egymással, és persze mi is beszálltunk. Azután elfajultak a dolgok. A lány fojtogatni kezdte a barátnőm. Nagyon megijedtünk. Pár pillanatra lefagytunk. Végül szétszedtük őket és segítséget hívtunk. Az ügy itt még nem zárult le, természetesen az igazgatóság is hozzászólt. Mi viszont csak annyiban tudtunk segíteni, hogy vigasztaltuk a barátnőnket. Utána még hetek múlva is feszült volt a hangulat a két osztály között, ha együtt kellett öltöznünk. De azt, hogy mi miatt viselkedett így a cigány lány, még ma sem tudom. De nem itt van vége a történetnek.
Hónapokkal az előző után vagyunk. Az osztályban volt valami kis veszekedés. A barátnőimmel éppen a mosdóban tárgyaltuk ki az ügyet, amikor bejött az a lány is, aki az előző tapasztalatban úgymond a „rossz” volt. Folytattuk a beszélgetést, kicsit halkabban. Pár perc múlva odajött hozzánk. Nagyon meglepődtünk. És ekkor azt mondta: „Ne veszekedjetek a barátaitokkal. Én velük sosem szoktam, mert csinálhatnak rosszat, de ők akkor is a barátaim. Szóval inkább menjetek vissza hozzájuk, és beszélgessetek”. Teljesen igaza volt.
Nagyon meglepett, hogy ilyen kedvesen beszélt velünk.
Amit én leszűrtem, hogy senkit sem szabad egy tettéről megítélni. Ahhoz, hogy valakiről jó képet alkossunk, sok cselekedetre van szükség. Azt is észrevettem azóta, hogy akiről rosszvéleménnyel vagyunk, arról könnyebben megmaradnak a rosszabb emlékek, így bizonyítva magunknak, hogy jól tettük, hogy ítélkeztünk, és hogy igazunk volt vele kapcsolatban. Pedig nem. Ha valaki cigány, akkor többnyire előítélettel vagyunk iránta. Erről a lányról is sok rossz emlékem van, sokkal több, mint jó, pedig biztos, hogy több jót tett, mint helytelent.
Azóta még jobban igyekszem figyelni arra, hogy ne alkossak véleményt senkiről, mielőtt jobban megismertem volna. Így is sokszor ítélkezem, de talán kevesebbszer, mint eddig.
