November elején ismét szigorítottak a korlátozásokon a koronavírus-járvány második hulláma elleni védekezésre való tekintettel. A rendelkezések a kulturális élet újbóli leállását is magukba foglalták. A színházak, koncerttermek ismét bezártak, számos várva várt premier elmaradt, mind a nézők, mind az alkotók sajnálatára.
Szerencsére az első hullám okozta vészhelyzet és az elmúlt évek technikai fejlesztései lehetővé tették az élő színház ideiglenes átlépését az online világba, különböző streaming szolgáltatások segítségével.
A streaming szó valószínűleg nem cseng már idegenül a legtöbb ember fülében, de ha valakinek mégis, akkor streaming alatt nagyjából egy előre felvett videó vagy élő felvétel folyamatos internetes megosztását értjük. Tehát mint az élő focimeccset a tévében, úgy nézhetjük most a legtöbb színház előadásait online, otthon a kanapéról családunk vagy közeli barátaink körében. Ez a lehetőség azonban sokakban, még az olyan lelkes színházba járó emberben is, mint amilyennek magamat tartom, kérdéseket vet fel. Milyen ez az egész? Vissza tudja-e adni a színházba járás élményét? A klasszikus nézőtéri élményhez képest élvezhető-e egy kamerán rögzített előadás? Nem a színpad megcsúfolása-e, hogy a színházból filmes műfajt csinálnak? Utóbbi állítás szerintem semmiképp sem igaz, de nézzük szépen sorban a dolgokat.
A fenti kérdésekre, ha egy szóban összefoglalóan szeretnék válaszolni, azt mondanám: Másmilyen.
Jómagam szkeptikusan álltam a dologhoz, de kellemesen csalódtam, mikor A padlás majdnem jubileumi (999.) előadását megnéztem családom körében, online előadás formájában. Az első meglepetés még az közvetítés előtt pár nappal ért, mikor kiderült, több – amúgy nem feltétlen színházba járó – barátomról, hogy szintén vettek jegyet a Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter immár klasszikusnak számító musicaljére, és családjukkal lelkesen készülnek az eseményre. A lehetőség, hogy az ember két kattintással eljuthat színházba, és egy minőségi estét tölthet családja körében, láthatóan sokakat megmozgatott. Az előadás elején Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója köszöntőjéből pedig döbbenten hallottam, hogy az előadást több tízezren, ötven országból figyelik. Ez a szám akkor is jelentős, ha köztudottan egy harminckét éves, napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő előadásról beszélünk, amin több generáció nőtt fel, és bizonyára sokakat a nosztalgia vonzott a képernyő elé.
Egy gödöllői család, akik otthon színházi hangulatot teremtettek, és közösen megnézték a Padlás c. előadás közvetítését.
A darab első felében sajnos olykor elakadt a közvetítés, és ez sokat elvett az élményből, de a szünet utánra valamit valószínűleg babráltak vele a technikusok, mert tökéletes minőségben, szaggatások nélkül lehetett élvezni a műsort.
És hogy milyen volt? Értelemszerűen nincs meg ugyanaz az érzés, mint mikor az ember színházba megy. Ilyenkor kiöltözik szépen, odaér az előadás előtt tizenöt perccel, köszönget az ismerősöknek, esetleg iszik egy kávét, elmegy mosdóba, szerez egy szereposztást, aztán kényelmesen a nézőtérre megy, megkeresi a helyét és kíváncsian várja a darab kezdetét. Amikor elsötétülnek a fények, már csak a színpad létezik. Ezt az élményt kevés háztartásban tudom elképzelni, viszont ez nem biztos, hogy nagy baj. Ahogy mondtam, a streamszínház másmilyen.
Nekem személyesen hiányzott az a nézői szabadság, hogy az egész színpad szabadon belátható, és az ember azt figyeli, amit szeretne.
De ez a hátrány az online színház előnyével is párosul, hiszen a kamera mindig optimális szögből enged rálátást a játékra. Így nem fordulhat elő, hogy az esetleges rossz belátási szög következtében az ember lemarad egy-egy fontosabb történésről a színpadon. Ezzel már rá is mutattam az egyik legfontosabb pozitívumra. A tavaszi karanténidőszak alatt a legtöbb színház hozzálátott a profi stream stúdió kialakításához, kamerákkal, mikrofonokkal, fényekkel, egész stábbal. Így nem egy egyszerű színpadfelvételt láthatunk egy szögből, hanem egy profi stúdiófelvételt, közelebbi és távolabbi snittekkel.
Volt szerencsém nemrég részt venni egy online kerekasztal beszélgetésen az ELTE média tanszék szervezésében a színházi élet néhány jelentős alakjával. Részt vettek, a teljesség igénye nélkül: Mácsai Pál, Nagy Zsolt, Gaál Dániel, Lengyel Tamás, Hermann Irén. Mácsai Pál röviden beszélt a streamelés megjelenéséről és ennek hatásairól.
Szerinte a tény, hogy ilyen könnyűvé vált az online kapcsolódás lehetősége, felér a könyvnyomtatás vagy a filmezés megjelenésének jelentőségével.
„Ez egy forradalmi fordulat, hogy nem kell hozzá televíziós, közvetítő kocsi, gyártásvezető, akinek könyörgök, semmi, egy ilyen hülye laptop kell hozzá, mint amilyen az én ölemben vagy a ti öletekben van, és mindenki mindenkivel kapcsolatban tud lenni. Ezt egy színháznak muszáj észrevenni, használni. Ez egy feljövőben lévő dolog, amitől lehet irtózni, de nem fogjuk tudni megkerülni.” Beszélt arról, hogy a márciusi karantén időszak egyik színházas projektjén keresztül vált nyilvánvalóvá, hogy vidéken is micsoda igény van egy olyan viszonylag kis színház, mint az Örkény előadásaira is, és hogy a streamszínház lehetőséget ad ennek az igénynek a kielégítésére. „Így fognak a színházak streamelni megtanulni előbb-utóbb és Gyuláról érvényes színházi minőségű előadásokat lehet majd nézni, a jelenlét élménye nélkül, de a jelen idő abszolút élményével.”
Így én is bátran ajánlom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát az e-színházzal. Most, hogy a színház jelen van a nappalinkban, nem kell érte órákig utazni. Nem kell fél évvel előre jegyet vásárolni. Elég ellátogatni az eszinhaz.hu -ra vagy a szinhaztv.com -ra, ahol számos színház előadásaiból válogathatunk, már aznap estére is.
Állítom, hogy egy minőségi előadás kimozdít mindenkit a hétköznapok monotonitásából és új színt hoz ezekben a nehezebb időkben is.
